Állásfoglalás a a kapcsolattartásra vonatkozó határozat módosításáról

Az Országgyűlés 2019. december 17. napján fogadta el a 2019. évi CXXVII. törvényt, amely szerint a gyermekkel való kapcsolattartásra vonatkozó határozatok végrehajtása 2020. március 1. napjától a korábbiaktól eltérő módon fog történni. A változtatások szerint a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása átkerült a gyámhatóságoktól a bíróságok hatáskörébe, és az önkéntes végrehajtás meghiúsulása esetén rendőrségi közreműködés is igénybe vehető.

A módosításokról bővebben itt lehet olvasni: https://birosag.hu/hirek/kategoria/ugyfeleknek/2020-marcius-1-napjatol-birosagi-nemperes-eljarasban-kezdemenyezheto .

Miközben tehát az Igazságügyi Minisztérium 2020-at az áldozatsegítés évének minősítette, azzal a lendülettel el is fogadott egy olyan törvénymódosítási csomagot, mely még inkább kiszolgáltatottá fogja tenni a családon belüli erőszakot elszenvedő anyákat és gyerekeiket az őket bántalmazó apáknak. Ők azok ugyanis, akik leginkább érintettek a kapcsolattartások kikényszerítésében. A családon belüli lelki/testi/szóbeli/szexuális erőszakot közvetve vagy közvetlenül átélt gyerekek azok, akik nem szívesen, örömmel és jókedvűen mennek a különélő szülőjükkel való kapcsolattartásra, és az őket gondozó szülők azok, akikkel szemben különböző hatósági intézkedéseket kell foganatosítani a láthatások kikényszerítésére. Eddig is nyögték az akár több millió forintra rúgó bírságokat, a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának állandó fenyegetettségét, a büntetőjogi felelősségre vonást a kapcsolattartás akadályozása miatt, március 1. után már attól is lehet rettegni, hogy végrehajtó, gyámhatósági ügyintéző és rendőr fogja kitépni a sikítva tiltakozó gyereket az anyja karjaiból. Persze csak abban az esetben, ha a végrehajtó nem él az új törvényi rendelkezésben biztosított azon jogával, hogy a rendőrséggel a gyermek átadásának helyszínéről eltávolíttathatja azokat a személyeket, akik a gyermek átadását akadályozzák.

A kapcsolattartással összefüggő eljárások garmadája a család szétválását követően eddig is a melegágya volt a hatósági segítséggel tovább folytatott kontrollgyakorlásnak, az új jogi környezet azonban még tovább bővíti a kényszerláthatástól szenvedőkkel szemben használható eszközöket. Teszi ezt úgy, hogy kicsit több, mint 5 éve ígérgeti a kormány, hogy megalkotja a kényszerkapcsolattartásra vonatkozó önálló protokollt – a területen dolgozó nőszervezetek bevonásával, melyre ezidáig nem került sor, helyette egyik pillanatról a másikra megszületett egy olyan intézkedéscsomag, mely éppen ezeket az embereket érinti hátrányosan.

A bántalmazó szülő kapcsolattartással való visszaéléséről és ennek a bántalmazott gyerekekre és nőkre gyakorolt káros hatásáról évek – lassan évtizedek - óta számolunk be, publikálunk, kutatunk és kommunikáljuk, hogy olyan komoly probléma, mely ezrek, tízezrek mindennapjait teszi tönkre, ezért sürgős jogalkotói és jogalkalmazói beavatkozást igényel. Úgy látjuk, a 2019. évi CXXVII. törvény által nyújtott megoldás, nem hogy nem segíti, de kifejezetten tovább rontja a kényszerláthatás áldozatainak helyzetét.

Egyesületünkben komoly aggályokat vetnek fel a 2020. március 1-jén hatályba lépő törvénymódosítások, így többek között kérdéses számunkra,:

• Hogyan biztosított, hogy a bántalmazó szülő ne éljen vissza az új törvényi keretekkel, amíg a hatóságok nem vizsgálják, illetve nem veszik figyelembe kellőképpen a különélő szülő bántalmazó magatartását?
• Milyen kritériumok alapján dönti el a bíróság, hogy melyik helyzetben szükséges meghallgatni a feleket?
• Ha a személyes meghallgatások gyakorlatát intézményesítik, hogyan védik ki, hogy a kapcsolattartás végrehajtási eljárások ne váljanak az eljárási zaklatás eszközévé?
• Hogyan van biztosítva az, hogy a 14 éves gyermek akaratát a hatóságok valóban figyelembe vegyék, és ne automatikusan az anya „ellennevelésének” tudják be a gyerek tiltakozását?
• Hogyan biztosított az, hogy az erőszakos előzményekkel érintett esetekben figyelembe vegyék a nemzetközi ajánlásokat, amelyek ezen esetekben kifejezetten nem ajánlják a felek közvetítői eljárásra kötelezését?
• Milyen mérlegelési jogköre van az eljáró rendőrnek, ha a gyermek láthatóan retteg, fél elmenni a másik szülővel, vagy hangosan tiltakozik, netalántán elfut?
• Hogyan van ezen törvényi keretek között valóban biztosítva a gyermek legfőbb érdeke? hogyan érvényesülnek a gyermek alkotmányos alapjogai a testi és lelki integritáshoz fűződő legalapvetőbb jogai?

Az Igazságügyi Minisztérium múlt heti közleménye szerint: „A magyar kormány kiemelten fontos feladatának tartja a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni hatékony fellépést, mely célkitűzés folyamatosan megjelenik és érvényesül a kormány jogalkotási munkájában" Ha ezeket a kormány valóban komolyan gondolja és nem csak hangzatos imázsépítésnek szánja, úgy haladéktalanul vonja vissza a 2019. évi CXXVII. törvénynek a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtását érintő rendelkezéseit!